♥ ♥ SASUSAKU♥ ♥

sasusaku mindíg mindenhol minden időben

Mint oly sok embernek nekem is voltak álmaim, amik egy végzetes napon a semmibe vesztek:Hazafelé mentem az oviból mikor a házunk előtt megláttam egy nagy csomó rendőrautót és sok embert. Mint később megtudtam azok az emberek nem jó szántukból voltak ott hanem egy gyilkosság szem tanúiként:Megölték a szüleimet.Ez volt az a perc, amikor úgy éreztem, hogy senki vagyok, hogy nincsen semmim és senkim, árvaházba kerültem annak ellenére, hogy gazdag család gyermeke voltam és nagyon is el lettem volna abból a pénzből, ami rám maradt, de nem lehetett. A többi gyerek nem akart velem játszani, mert nekem az átlaggal ellentétben nem szőke vagy barna hajam volt, hanem rózsaszín. De én ezt egy cseppet sem bántam, hiszen anyám és apám folyton dicsérték, amiért ilyen szép. Mindenki ellenem volt, akit csak ismertem, de mindezek ellenére én is nagyon vártam a délutáni sétákat, amikor ki vittek minket egy közeli parkba játszani...egyik ilyen séta alkalmával láttam meg őt. Éden fekete szemei és haja volt nagyon szép porcelánfehér szeme kb. olyan 16-18 éves lehetett, ha lehet szerelem első látásra ez a volt.de milyen buta is vagyok hiszen én csak egy 3 éves kis fruska vagyok egy kis nyomorult senki ám amikor egyedül üldögéltem egy fa tövében ő odajött hozzám:
- Szerbusz*köszönt nekem kedvesen*
- S.. Szia
- Nem bánod, ha én is leülök melléd?*szegezte nekem a kérdést*
- Nem *ő azzal a lendülettel levette vöröslő kabátját és letelepedett mellém*Csendben voltunk és vártuk ki szólal meg hamarabb, de nekem sajna hamar mennem kellet, hiszen a kimenő alig egy órácska volt csupán. Már felálltam és menni készültem mikor karomnál fogva beleültetett az ölébe
- Egyedül vagy igaz?
-...
- Szeretnéd, ha veled maradnék egy ideig? Ha én lennék a barátod, hm?
- I.. Igen szeretném, ha barátok lennénk, de nem lehet, hiszen nekem nem szabad eljönnöm az árvaházból
- Akkor megyek én hozzád*csapott bele saját tenyerébe és mosolygott rám elszántan*
- De hogyan hiszen oda KÉPTELENSÉG bejutni*ecseteltem neki aggályaimat*
- Azon ne fájjon a fejed, de mond csak egyedül vagy a szobádban ugye?!
- Igen nekem nincsenek barátaim
- Oh, értem, de most már va...Ám ebben a percben meghallottam, ahogy az egyik gondozó üvölt
- Saaakuuraa gyere, már megyünk
- Mennem kell, szia*Azzal sarkon fordultam és elfutotta. Így már nem láthattam azt, ahogyan elfordul és mosolyogva elmegy a másik irányba ahol egy fiú várta...

Naruto szemszöge:
- Sasuke egész délután ott ült egy furcsa kislány mellett és meg sem szólalt aztán jött azzal a dumával  neki, hogy majd meglátogatja az árvaházban meg minden hogy oda ne rohanjak de ez engem nem hat meg egy cseppet sem hisz mit akar attól a szerencsétlen gyerektől hiszen ki sem látszik még a földből olyan kicsike.
-...Mit akarsz dobe?
- Inkább te mit akarsz ettől az ember gyerektől
- Semmi közöd hozzá baka
- De igen is van közöm hozzá, hogy hogyan baszod el az életedet
- Ez csak egy kislány az isten áldjon már meg
- Éppen ez az csak egy gyerek még nem is élt és te el akarod ezt az életet venni tőle
- Nem, de akkor sem érdekel hagy lógva
-Sasuke és Naruto azonnal gyertek ide
-igen apám?

-küldetésetek lessz el kell mennetek egy helyre az árvaház tudjátok hogy hol van ugye?

-igen de mért kell mennünk?

-mert van ott egy gyermek aki igen csk felkeltette az érdeklődésünket

-és pedig sakura ismered?